egyszerűen tökéletes

Boróka lányom ma reggel oviba indulás előtt leült a kis asztalhoz és ezt a nagyon egyszerű és szerintem elképesztően jó rajzot hagyta itthon nekem. Kicsi ház - nagy ház és a tetején ül egy macska, legalábbis szerintem egy macska, de valószínű, ha délután megkérdezem valami teljesen mást fog mesélni róla. Mindenesetre odavagyok a munkáiért, és főleg azért, mert mindig van benne valami furfangosan egyszerű ötlet, ami magával ragad.Hangsúlyoz, jól választ színeket,és a teret jól komponálja, mindezt ösztönösen, amiért mi felnőttek iskolába járunk, tanulunk, ő bennük még megvan tisztán és hibátlanul. Sokszor példát mutat nekem is a munkámban, hiszen van, hogy ott ülök egy feladat felett több órát és nem jön a megfelelő ötlet, és a végén mindig rá kell jöjjek, hogy a legegyszerűbb a legjobb.Bizony ezzel is így van, úgyhogy kedves anyukák ne tessék kidobálni a fecnikre rajzolt műveket, hanem szánjunk rá időt és nézzük meg tüzetesebben, mintha Picassot csodálnánk egy múzeumban, hiszen a gyerekekben benne van ez a fajta nyitott szemléletmód. Tanuljunk tőlük, érdemes!

így kerek a világ

Anyák napjára

Érdekes dolog ez az anyák napja, hiszen életünk első felében azzal vagyunk elfoglalva minden egyes év május első vasárnapján, hogy hogyan lephetnénk meg az anyukánkat.Virággal, ajándékkal és sok sok kedvességgel, aztán telnek múlnak az évek és egyszer csak megszületik a gyermekünk és mi magunk édesanyává válunk. Ettől kezdve megváltozik minden, máshogy forog a föld számunkra és másfelé folyik a folyó. Minden a kicsi körül forog, az életünk, a gondolataink, a tetteink.És bizony ettől leszünk anyák, ettől az erős belső érzéstől, ami kitörölhetetlen és örök.

Édesanyámtól a mai napig megkapom ezt a teljes szeretetet és odafigyelést. Ő az, aki ha bajom van megnyugtat, meghallgat erőt és energiát ad.Soha nem tanította az életet, hanem saját tetteivel bizonyította, hogy mi a jó út. Köszönöm neki, hogy a lánya lehetek és ezt szeretném én is továbbadni a saját gyerekeimnek.

Így ez a nap nekem nem is rólam szól, hanem az anyukámról, a nagymamákról és a gyerekeimről.

foto:Fotogallo

egy nehéz hét legszebb pillanatai

Mostanság eltűntem az éterből, de annyi minden más történik velem, hogy volt nap, amikor eszembe sem jutott se a blog, se a facebook oldalam, pedig ez bizony nálam nemigen szokott előfordulni!Eddig sok sok ötlettel és gondolattal a fejemben volt egy álmom, amit majd egyszer megvalósítok, de ezen a héten közelebb jutottam hozzá egy óriási lépéssel.Bizony sokat küzdöttem érte, de azt hiszem, remélem sikerülni fog, mert sikerülnie kell. A Marie Claire divatmagazin pályázatára készítettem az anyagomat, amit már tavaly is elkészítettem és beadtam és a döntőig jutottam Ezt onnan tudom, hogy amikor az elbírálás volt készítettek egy fotót, ami kikerült a facebook oldalukra is, az én pályázatom volt a zsűri kezében, amit végül nem én nyertem,de elhatároztam, hogy bizony nem adom fel, mert szükségem van a támogatásra a tervem megvalósításához. Ezzel párhuzamosan készítem az üzleti tervemet, prezentációmat a Gyere vissza programba, amit a Seed alapítvány indított.Végül, de nem utolsó sorban a weboldalam is elkészült nagy nehezen, persze még vannak javítgatni valók, de elkészült és működik!!! Ezekkel egy időben a kislányom már két hete itthon van bárányhimlősen, ezért mindezt éjszakánként űzöm. Nem azért írom, hogy panaszkodjak, sőt, annyira élvezem ezt a felfokozott hangulatot, néha csak a családom nem érti, hogy miért robogok maximális fordulatszámon. Érzem és tudom, hogy nem hiába a sok fáradozás és előbb utóbb beérik a munkám gyümölcse, ami mind Nektek és a gyerekeknek szól! Csak néha van lelkiismeret furdalásom, hogy a saját gyerekeimtől veszem el az időt és energiát, de azt hiszem, hogy hosszú távon igenis megéri.

Mindezekhez még a héten volt Barnussal az első anyák napja az oviban, ami megható és emlékezetes marad,és ezzel szemben sajnos Boróval ez idén kimaradt, mert itthon volt, de kárpótlásul Orsi készített rólunk pár képet, amit meg kell mondjak, imádom!

anyák napi képeslapok

 Hétfőn a Budaörsi Gyermekjóléti Központban jártam és a gyerekekkel anyák napjára készülődtünk .Karácsonykor már  jártam náluk, így nem voltunk egymásnak idegenek már. Képeslapokat készítettünk, méghozzá térbelit, de az ötletelést rájuk bíztam,hogy a saját gondolataikat valósítsák meg. Az elején bizony nehezen indult a munka, de végül előbújt a fantázia és nagyon ötletes megoldások születtek. Terveket, vázlatokat készítettek, majd kartonból kivágták a mintákat, amit beragasztottak a képeslap kivágott "tartószerkezetébe". Így azonnal életre keltek a figurák,mint egy mini bábszínház.

Tényleg öröm volt látni , ahogy elmélyednek a munkában és külön dicséret jár a fiúknak, akik komolyan vették a feladatot és remek, új ötletekkel álltak elő. Közben a központ munkatársai igazi terülj terülj asztalkámmal kedveskedtek és a budaörsi női kézilabda csapat képviselői átadták a gyerekek számára gyűjtött plüss figurákat és invitálták őket sportolni és szurkolni. 

Nagyon érzékeny és fontos témának találtam ezeknek a gyerekeknek az anyák napját, hiszen én nem ismerem az ő családi hátterüket, problémájukat, így nem beszélgethettem velük annyira nyíltan, mint egyébként tenném, de ennek ellenére megnyíltak a gyerekek, mert úgy döntöttem, hogy én csak kérdezek, és így ők maguk mondhatták el, hogy milyen esemény, emlék fontos nekik az anyukájukkal. Szívem szerint rendszeresen foglalkoznék ezzel a csapattal, hogy még több gondolatot leképezzenek maguknak az életről, hogy ők is megkapják azt a bizonyos plussz töltetet,amit az alkotás ad.

Blogok

egy különleges nap ...

Szombaton az én kis Boróka leánykám 5 éves lett. Nagy készülődés volt, de egy kis hiba csúszott a rendszerbe. Barnus múlt héten hazahozott egy kis bárányhimlő vírust,így aztán buli lefújva illetve későbbre tolva és újratervezés. Ezért elmaradtak a  dekorálós ötletek és zsúr szervezős posztok,és most nem is árulok el részleteket, hogy ne lőjem le a poént. A lényeg valamit ki kell találni, hogy ne azt érezze a gyerek, hogy egy betegség miatt elmarad a szülinap. Így esett, hogy esténként azon agyaltam vajon mire is vágyik igazán és akkor jutott eszembe egy fotóról, hogy mi lesz a tuti megoldás. Készítettem neki a napaliba egy igazi budoirt. Ahogy azt kell nagy tükör,sok ruha, táska, ékszer és sminkasztal.Csodás csajos dekoráció. Mindezt éjjel megalkottam neki és reggel amikor pizsibe kimászik az ágyból csak ámul bámul. Azt kell mondjam, hogy bejött!Édesen pillogott, alig hitt a szemének és amikor leesett neki, hogy bizony ma mindent szabad, akkor sikítozni kezdett örömében. Kezdtük a körömlakkozással, aztán ami belefért, azt hiszem a képek önmagukért beszélnek. Nekem is egy örök élmény marad. Elképesztő látni,ahogy cseperedik és egyre inkább bontakozik ki nőként az én kicsi virágszálam.